Barion pixel
Saját gyártmányú akadályok

Saját gyártmányú akadályok

Rengeteg akadályt gyártunk magunknak, a legtöbb esetben pedig fogalmunk sincs róla, hogy ezeket mi tettük oda. Ez igaz lehet az élet bármely területére, a párkapcsolat-teremtés területére meg különösképpen.

Képzeld el ezt úgy, hogy adott az a vágyad, hogy szeretnél egy boldog, jól működő párkapcsolatot.

A vágyad és a már elért cél között ott van egy út, amelyen végig kellene haladnod, lehetőleg egyenes vonalban azért, hogy elérkezz a célodhoz.

Természetesen, bármely cél irányába elindulva akadályokat fogsz találni. Ezeknek azonban csak egy része külső akadály, nagy része viszont a fent említett belső akadály.

Ezek ráadásul jórészt láthatatlanok, de legalábbis fogalmad sincs róla, hogy Te magad tetted oda, vagy hogy Te magad engedted, hogy odategyék Neked.

Bőven van elég külső akadály, néha talán még túl soknak is tűnhet, így aztán ezt végképp nem érdemes még a belső akadályokkal is tetézni, ugye? 🙂

Ahány ember, annyiféle. Attól függ, ki mit fogad el vagy tesz oda maga elé akadálynak.

Na de, mik is lehetnek ezek a belső akadályok?

Néhány példa lehet ezekre a:

  • kishitűség,
  • önleértékelés,
  • túl kritikusnak lenni önmagunkkal,
  • magunkat sztárokhoz hasonlítani,
  • az álompárunkat sztárok imázsáról mintázni,
  • nem szeretni magunkat,
  • elhanyagolni a céljainkat,
  • túl alacsonyra tenni a lécet,
  • elfogadni a rossz kompromisszumokat,
  • hagyni, hogy negatív személyiségek befolyásolják a döntéseinket,
  • rosszindulatú személyekben megbízni, tőlük bármilyen „jó tanácsot” elfogadni.

Szintén ilyen lehet az is, ha mondjuk, az életed csak a taposómalomról szól, ha nem engedsz meg magadnak semmilyen örömteli tevékenységben, szórakozásban, kikapcsolódásban vagy sportban való részvételt.

Ha ezek bármelyikének a javításán, fejlesztésén dolgozol, akkor viszont máris elgördítesz egy csomó akadályt a boldog párkapcsolathoz vezető utadról!

Próbáld ki és tapasztald meg mihamarabb! 🙂

Te melyiken kezdesz el még ma változtatni?

A TÁRSKERESÉS BORZALMAI

A TÁRSKERESÉS BORZALMAI

A társkeresés néha nehéz, hosszadalmas, sőt akár bosszantó folyamat is lehet. A társkeresés együtt járhat egy csomó csalódással, kudarcba fulladt reménytelenséggel, felesleges körök lefutásával, kiábrándító, kínos találkozásokkal.

Ha az egyik tetszik a másiknak, akkor a másik nem tetszik az egyiknek, és így tovább.

Az egész társkeresés néha olyan, mint a lutri.

A férfiak a nőket szidják a társkeresés során, mivel azok sokszor „túlságosan el vannak szállva maguktól”, a nők pedig azon vannak kiakadva, ha egy hasonló korú férfi számára gyakran már „túlkorosnak” számítanak, vagy amikor mondjuk nem kifejezetten szupermodelles az alkatuk, és már rájuk is fogják, hogy kövérek.

A férfiak hihetetlenül keserűvé tudnak válni a társkereséssel kapcsolatban amiatt, hogy a legtöbb nő válaszra sem méltatja őket, a nők pedig kiborulnak tőle, amikor lekurvázzák őket csak azért, mert valakivel nem akarnak szóba állni a társkeresőn, nemet mondani meg sokszor egyszerűen képtelenek.

Az online társkeresőket sokan azért nem szeretik, mert személytelenek, és mert sokan úgy érzik, az egész internetes társkeresés alapvetően természetellenes, mesterséges és erőltetett dolog.

A társkeresők felületein a profilképek és leírások pedig sokszor teljesen más képet alakítanak ki bennünk valakiről, mint amilyen az illető az életben, így aztán az élő találkozás sem mindig kellemes meglepetés.

Ha pedig végre mindkét fél szimpatikusnak találja egymást annyira, hogy párkapcsolatba kezdjenek, olyankor sincsen az égvilágon semmi garancia rá, hogy a párkapcsolatról nem fog néhány hónap vagy akár néhány röpke év után kiderülni, hogy a két fél mégsem illett össze annyira… És persze ezzel megint évek mentek el, hiába…

Igen, ezek mind valós buktatók.

Azt viszont már kevesen gondolnák, hogy szinte az összes ilyen társkeresési nehézség hátterében teljesen más, alapvető hiányosságok vagy akadályok állnak, amelyeket még a társkeresést megelőzően a helyükre kellene tenniük, máskülönben az egész dolog halálra van ítélve.

Ehelyett az emberek nagy része anélkül vág bele a társkeresésbe, hogy rájönne ezeknek a hiányosságoknak és akadályoknak a mibenlétére, és helyrehozná őket, azután meg csodálkoznak, hogy mindenféle nehézségbe futnak bele a társkeresés során, eközben pedig magát a társkeresést hibáztatják a nehézségeik miatt. Így aztán sajnos sokan fel is adják azt az álmukat, hogy igazán boldog párkapcsolatuk legyen, sőt néha már azt is, hogy egyáltalán bármilyen párkapcsolatuk legyen…

Pedig valójában ezek a háttérben meghúzódó, nem annyira nyilvánvaló dolgok a valódi okai annak, hogy miért nem megy jól valakinek az istennek sem a társkeresés, és miért nem hoz (tartós) eredményt.

Ha viszont ezeket az alapvető dolgokat még a társkeresés előtt a helyükre teszik, akkor a fent felsorolt társkeresési nehézségek már egyáltalán nem is jelennek meg.

Mert ilyenkor a társkeresés nehézségeinek a VALÓDI FORRÁSÁT kezeltük, így a probléma megszűnik létezni.

Sok könyv, tanfolyam és előadás elérhető ebben a témában, ám legtöbbször ezek csak arról beszélnek, hogy például hogyan kell viselkedni egy társkeresőn vagy egy randin, és így ezek maximum csak a fent említett tüneteket veszik célba, és csupán ideiglenesen kezelik ezeket, de mivel a probléma valódi oka máshol keresendő, így a társkeresési probléma nem fog ténylegesen helyrejönni, és vissza fog térni.

És ez idővel egyre rosszabb és rosszabb lesz.

Az embernek egyre inkább elmegy a kedve az egész társkereséstől.

Egyre kevésbé tud hozzá jó képet vágni.

A végére már minden nő kurva, és minden férfi disznó.

Vagy a végén már mindegy, hogy ki jön, csak jöjjön már valaki, és akkor vagy annak is hamar vége lesz, vagy kínunkban vele maradunk, és bár boldogtalanok vagyunk, de legalább vigasztal a tudat, hogy talán nem kell magányosan meghalnunk…

Párkapcsolatban, mégis magányosan?

Vagy éppen: inkább örökre egyedül, mint egy boldogtalan kapcsolatban?

Ismerős ezek közül valamelyik?

És vajon tényleg csak ez a két szerencsétlen opció létezik?

Hogyan lehet ennél hatékonyabb a társkeresés és hogyan érhetjük el, hogy tényleg jó legyen az eredménye? És ha még találunk is valakit, akkor egyáltalán honnan tudhatjuk, hogy jól választottunk-e?

Na, pontosan ezekről írtam a Hogyan találd meg az IGAZIT című könyvben.

Akik elolvassák és elvégzik sorban a benne lévő feladatokat, azok pontosan ennek a megoldásához kapnak egy gyakorlatias, alkalmazható módszert.

Nem mondom, hogy ez feltétlenül egy könnyű folyamat. Semmi sem az, ami eléggé értékes az életben, hiszen mindenért kell valamennyi áldozatot is hozni.

De azt is tudom, hogy ha őszintén megvan benned az elhatározás, hogy most már aztán tényleg boldog legyél, akkor meg tudod csinálni, képes vagy rá. Csak egy eszközre van hozzá szükséged, ami a megfelelő irányba terel, elgondolkodtat, és aminek a hatására változni, változtatni fogsz.

Ez a könyv pontosan ezt adja neked.

Fontos figyelmeztetés:

Ha Te inkább még buliznál, szabadon csajoznál-pasiznál, vagy jobban szeretsz egyedül lenni, akkor a világért se vedd a könyvet a kezedbe, mert megéget.

Én szóltam.

Na, jössz?

NEM MUSZÁJ, HOGY ÖRÖKRE EGYEDÜL MARADJ

NEM MUSZÁJ, HOGY ÖRÖKRE EGYEDÜL MARADJ

Mindig megdöbbent, amikor azt látom, hogy valaki 5-10-15 éve egyedül van, de még mindig fent van a társkeresőkben.

Egyrészről őszintén csodálom őket, hiszen ezek szerint valahol legbelül még mindig van egy kis reménysugár valahol, amiben hisznek. Valahol mélyen még mindig hiszik, hogy ez a helyzet megváltozhat, és talán nem maradnak örökre magányosak.

Ugyanakkor döbbenet van bennem amiatt, hogy ennyi idő után még mindig képesek elhinni, hogy egy ilyen régóta húzódó helyzet csak és kizárólag annak köszönhető, hogy:

  • egyszerűen nincs szerencséjük;
  • külső tényezők, körülmények miatt vannak egyedül;
  • ők maguk egyáltalán nem tehetnek róla, hogy egyedül vannak;
  • nincs rá mód, hogy tudatosan változtathassanak ezen a helyzeten.

Talán úgy vannak vele, hogy ha kegyes lesz hozzájuk a sors, akkor esetleg még megadatik nekik egy kis boldogság, ha pedig nem lesz kegyes a sors, akkor meg így jártak.

Talán azt feltételezik, hogy mégis megtörténhet velük valamikor valahogyan a csoda, hiába nem változtattak az égvilágon semmit sem az életükön, a hozzáállásukon, vagy azon a módon, ahogyan próbálnak párt találni.

És őszintén megmondom, ez nekem egyszerűen nem fér a fejembe.

Ha Te is ebbe a kategóriába tartozol, akkor engedd meg nekem, hogy feltegyek egy szemtelen kérdést:

Mi a nyavalyáért gondolod, hogy bármi esélyed van rá, hogy megváltozzon ez a régóta húzódó helyzet, ha:

  1. nem jössz rá, mi a valódi oka annak, hogy még mindig egyedül vagy;
  2. nem teszel hatékony lépéseket annak érdekében, hogy rendbe hozd ezt a dolgot?

Saját kérdésemre mindjárt adom is a választ.

Aki ennyi ideje egyedül van, azt feltételezi, hogy TUDJA, miért van ennyi ideje egyedül, viszont úgy gondolja, hogy ennek az oka egy rajta kívül álló körülmény, vagy valami konkrét múltbeli esemény, amin már nem lehet változtatni, tehát egy olyan okot gondol valódinak, amivel kapcsolatban úgysem tud mit tenni. Tehát ebből fakadóan úgy gondolja, hogy ez a helyzet maximum valami égi csoda folytán változhatna, neki pedig semmi beleszólása nincsen a dologba.

Csakhogy! Egyvalamire a legtöbben nem gondolnak. Mégpedig arra, hogy a legtöbb ilyen esetben a VALÓDI OK EGYÁLTALÁN NEM AZ, MINT AMIRŐL AZT HISZED, HOGY AZ!

A valódik ok mindig olyan dolog, amivel kapcsolatban lehet tenni valamit.

Ha pedig tényleg a valódi okot találod meg, és AZT hozod rendbe, nem pedig valami mást, akkor megváltozik az életed, és tényleg megtalálhatod a társadat.

Nem muszáj örökre egyedül maradnod.

Csak és kizárólag Te magad vagy képes rá, hogy ebben a csapdában tartsd magadat.

Tudom, kemény szavak ezek, hiszen ha ezt elfogadod, akkor mindjárt dobhatod is ki az összes eddigi „működő” mentségedet a kukába azzal kapcsolatban, hogy miért is vagy még mindig egyedül.

Elhiszem, ha ehhez egyáltalán nem fűlik a fogad.

De tudd, hogy csak ezzel az önkritikával kezdődhet el az új fejezet az életedben.

Tudd meg, mi a Te egyedülléted valódi oka:

Pin It on Pinterest