Rengeteg akadályt gyártunk magunknak, a legtöbb esetben pedig fogalmunk sincs róla, hogy ezeket mi tettük oda. Ez igaz lehet az élet bármely területére, a párkapcsolat-teremtés területére meg különösképpen.
Képzeld el ezt úgy, hogy adott az a vágyad, hogy szeretnél egy boldog, jól működő párkapcsolatot.
A vágyad és a már elért cél között ott van egy út, amelyen végig kellene haladnod, lehetőleg egyenes vonalban azért, hogy elérkezz a célodhoz.
Természetesen, bármely cél irányába elindulva akadályokat fogsz találni. Ezeknek azonban csak egy része külső akadály, nagy része viszont a fent említett belső akadály.
Ezek ráadásul jórészt láthatatlanok, de legalábbis fogalmad sincs róla, hogy Te magad tetted oda, vagy hogy Te magad engedted, hogy odategyék Neked.
Bőven van elég külső akadály, néha talán még túl soknak is tűnhet, így aztán ezt végképp nem érdemes még a belső akadályokkal is tetézni, ugye? 🙂
Ahány ember, annyiféle. Attól függ, ki mit fogad el vagy tesz oda maga elé akadálynak.
Na de, mik is lehetnek ezek a belső akadályok?
Néhány példa lehet ezekre a:
kishitűség,
önleértékelés,
túl kritikusnak lenni önmagunkkal,
magunkat sztárokhoz hasonlítani,
az álompárunkat sztárok imázsáról mintázni,
nem szeretni magunkat,
elhanyagolni a céljainkat,
túl alacsonyra tenni a lécet,
elfogadni a rossz kompromisszumokat,
hagyni, hogy negatív személyiségek befolyásolják a döntéseinket,
rosszindulatú személyekben megbízni, tőlük bármilyen „jó tanácsot” elfogadni.
Szintén ilyen lehet az is, ha mondjuk, az életed csak a taposómalomról szól, ha nem engedsz meg magadnak semmilyen örömteli tevékenységben, szórakozásban, kikapcsolódásban vagy sportban való részvételt.
Ha ezek bármelyikének a javításán, fejlesztésén dolgozol, akkor viszont máris elgördítesz egy csomó akadályt a boldog párkapcsolathoz vezető utadról!
Nemrég feltett „párban jobb-e vagy egyedül?” című körkérdésemre jó néhány olyan választ kaptam, mi szerint „sokkal jobb egyedül, mint egy rossz párkapcsolatban”.
Bár ezzel a
legmesszebbmenőkig egyetértek, mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy ezekből a
válaszokból sokszor az derült ki, mintha a fenti két opción kívül nem is
létezne más alternatíva.
Úgy tűnik, mintha
kizárólag ez a két helyzet lenne lehetséges: egyedül lenni, vagy rossz,
boldogtalan kapcsolatban lenni – s akkor meg már ugye inkább egyedül.
S mivel ki is mondták,
hogy „akkor már mindenképp inkább egyedül”, ezért úgy tűnik, valójában úgy
gondolják, arra vannak ítéltetve, hogy egyedül maradjanak.
Mintha nem is létezne
olyan opció, amely szerint az ember jó párkapcsolatban van. Olyan kapcsolatban,
amelyet tudatosan és kitartással megteremt s fenntart, ami aztán hosszú távon
is valódi boldogságot hoz mindkét – család esetén pedig az összes – érintett félnek.
Számomra ez azt sugallja,
sokan vannak közöttünk, akik már FELADTÁK AZ ÁLMAIKAT!
Pedig álmok nélkül hogyan
is lehet élni? S érdemes-e egyáltalán?
Egy balul elsült
párkapcsolat után persze nyilván érdemes a dolgokat helyre tennünk magunkban,
kiértékelni, mit hogy kellett volna, és merre tovább, ahelyett, hogy azon
nyomban fejest ugranánk a következő kapcsolatba.
Az is lehet, hogy az
imígyen végetért kapcsolat során elhanyagoltuk életünk bizonyos részeit, s
ilyenkor bizony érdemes ezeket a dolgokat is szépen rendbe tenni.
De könyörgöm, ne
ragadj bele abba a gondolatba, hogy „mivel ez a kapcsolat rosszul sikerült,
ezért nem is érdemes kapcsolatban lenni, hiszen minden más kapcsolat is csak
rossz lehet”!
A „rehabilitációs
időszak” során mindenképp fordíts figyelmet arra is, hogy megtaláld a VALÓDI
MIÉRT-eket, amelyek miatt az a kapcsolat nem lehetett sikeres.
Ha ezeket megtalálod,
felszabadulsz, megkönnyebbülsz. Megszűnik a harag, a megbánás, a gyűlölet, a
félelem, minden, ami nem Te vagy.
Tisztán láthatod, hol ment
félre a dolog, és így tisztán ki tudod jelölni a további útirányt is, így aztán
garantáltan visszatér a lelkesedésed is a témában! (Tudjál róla, hogyha ez
utóbbi nem történik meg, akkor ez csak annyit jelent: még nincs meg a VALÓDI MIÉRT.)
Ha ezt a lépést kihagyod,
akkor viszont tényleg csak ez a két opció marad:
1. inkább egyedül
maradsz,
2. újra meg újra rossz
kapcsolatban találod magadat.
Ha valaha is volt olyan
álmod, amelyben életre szóló, boldog párkapcsolatban vagy, egy csodás férfi/nő
oldalán, akkor kérve kérlek, ne add fel ezt az álmodat!
Hiszen lehetséges, hogy megtaláld ŐT.
Kívánok ehhez erőt és
sok-sok őszinteséget, mert TUDOM, HOGY LEHETSÉGES, ÉS TUDOM, HOGY NAGYON MEGÉRI.
Ha azt veszed észre, hogy valaki annyira tetszik, hogy görcsbe szorul tőle a gyomrod, kiver a víz, ha esetleg szóba kell állnod vele, akkor nem találod a szavakat, és hirtelen úgy érzed, hogy nem igazán vagy önmagad és ilyesmik, nos, akkor légy résen, mert annyit ebből máris biztosan tudhatsz, hogy bármennyire is hatással van rád az illető, BIZTOS, HOGY NEM Ő AZ IGAZI!
Vedd észre, hogy a jelenléte pusztán valamiféle mechanizmust
indít el benned, amit tulajdonképpen egy automatához hasonlíthatnánk, vagy egy
lemezjátszóhoz, amit egy gombbal bekapcsoltak, és most játssza a lemezről a
műsort.
Ez a műsor azonban sajnos soha nem végződhet hepienddel…
Lehet, hogy lesznek egy ilyen kapcsolatban izgalmak, mint a
Vidám Parkban, esetleg lesz az illetővel testi élvezetben, némi kalandban
részed, ám mindeközben mindezt még megélni sem leszel igazán képes, hiszen
ahhoz az kellene, hogy kényelmesen, oldottan tudd érezni magad, amikor vele
vagy. Így képes lennél a jelenlétében egyszerűen csak ott lenni, szimplán
önmagadként – hozzáadott sallangok és hamiskás megjátszások nélkül.
Ahol már megjelenik a megfelelési kényszer, hogy többnek akarj
látszódni, mint aki vagy, ott már nyertes nem lehetsz.
Ha ilyen helyzetbe kerülsz, és helyre szeretnéd pofozni
magad, akkor próbálj meg egyet hátralépni, és elemző módon, objektíven
megfigyelni, hogy tulajdonképpen mi tetszik annyira a másikban.
Valóban tetszik?
Találok benne valami csodálatos dolgot a szédítő
külsején kívül is?
Hogyan bánik másokkal?
Mennyire kedves, figyelmes, előzékeny,
segítőkész? Vagy mennyire nem az?
Ezek a megfigyelt tulajdonságok erősítik-e vagy
gyöngítik-e a vonzódásomat hozzá?
És a válaszod saját magad felé legyen nagyon őszinte.
Ha csak ezt az egyet alkalmazod, akkor máris közelebb jutsz ahhoz,
hogy megtaláld az igazán Hozzád való társat, aki mellett valóban boldog
lehetsz.
Van az úgy, hogy egy szerelmi csalódás, illúzióvesztés után szeretjük még egy ideig a sebeinket nyalogatni.
Néha jó érzés egy kicsit mártírkodni, előadni a hattyú
halálát és ilyesmik. Hiszen olyan szép, bár szomorú, mégis gyönyörű tud lenni,
amikor valaki „belehal egy kicsit” a viszonzatlan, vagy valamiért lehetetlen
szerelembe.
Jól esik egy kis részvét, egy kis extra figyelem is a
barátainktól, jó érzés is lehet ilyen helyzetben, ha valaki együttérzést tanúsít
az irányunkban.
Ezzel nincs is semmi baj, csakhogy rendesen át is lehet ám esni
ezzel kapcsolatban a ló túloldalára.
Bele is lehet ragadni ebbe az állapotba annyira, hogy egyre
nehezebb onnan kikerülni, hiszen addigra már szokássá vált az egész, a
hozzáállás, a viselkedés, a szokásos önsajnáló vagy önemésztő gondolatok, és a
„program” csak fut szépen tovább.
Némelyek ilyenkor tulajdonképpen szinte kapaszkodnak ebbe a
helyzetbe és a velejáró lelkiállapotba, problémákba, talán, mert így remélnek
figyelmet kapni, talán mert egyszerűen nincs jobb dolguk, és nem tudnak
elképzelni ennél jobb játszmát. Mintha ez valami mentőöv lenne fuldoklás közben,
de közben nem veszik észre, hogy már csak félméteres a víz, fel is állhatnának,
és simán ki is sétálhatnának a partra.
Mit értek ezalatt?
Azt, hogy bőven van megoldandó probléma a „parton is”. Nem
muszáj a múltat nézegetni, az már elmúlt, azt már nem tudjuk megváltoztatni,
viszont új kalandok felé nézhetünk, új embereket is megismerhetünk, új dolgokat
is leküzdhetünk a célunk felé vezető úton, de csak akkor, ha végre kimászunk a
partra.
Képzeld csak el, amikor az lesz a problémád, hogy a 7
potenciális párkapcsolati jelölted közül melyiket is válaszd! 🙂
Szóval, ha ebbe az önsajnálós, áldozati szerepbe ragadtál,
akkor inkább nézd meg objektíven, mit kellett volna másképp, mit kellene
legközelebb másképp tenni, hogy elkerülj egy hasonló helyzetet, aztán állj fel,
porold le magad, és menj tovább.
A tapasztalataidat okosan felhasználva nézz új kaland után,
tűzz ki új célt, ismerj meg valaki mást.
Az élet tele van jó dolgokkal, ne hagyd őket elmenni magad
mellett egy múltbéli történés miatt.
Ha pedig sorozatosan, újra meg újra ugyanazokba a
problémákba futsz bele a társkeresés során, vagy úgy általában a párkapcsolatok
területén, akkor nézz szét, találsz-e valami használható tudást a témában.
Vannak könyvek, online tanfolyamok, előadások, workshopok a témában, bőven van
mi közül választani. Nézz körül, találj egy olyat, amivel kapcsolatban jó
érzésed van, amiről úgy érzed, adhat hasznos infót ebben a témában, mert
például egy számodra hiteles személytől származik, mivel az illető hasonló
problémákon ment át, mint Te, sikeresen megoldotta ezeket, és így képes Neked a
témában segíteni.
Ezek közül az egyik opció lehet az én könyvem is, itt
találsz róla több infót:
Talán nem is
kevesen vannak ezzel így, miután elégszer pórul jártak már
egy-két párkapcsolatuk során, vagy miután évekig hiába
próbálták megtalálni a párjukat, és inkább végül szépen
beleszoktak a jó öreg, ma oly „menő” szingli életmódba.
Meg hát az ember
idővel már kevésbé toleráns, kevésbé rugalmas, és így egy
idő után viszonylag könnyen meggyőzi magát arról, hogy „jobb
ez így”, meg „egyszerűbb”, meg „nem hiányzik, hogy megint
alkalmazkodnom kelljen”, és a többi.
Az évek viszont
nem állnak meg, mindenki felett tovaszállnak, s a tapasztalat
szerint hamarabb, mint a legtöbben gondolnánk.
És ami ma
kényelmesnek tűnik, az holnapra már kényszerű magánnyá válhat,
ahonnan akkor már úgy tűnhet, hogy nincs kiút.
Pedig VAN kiút.
Soha nem késő egy döntést megváltoztatni, egy életút irányát
más irányba kormányozni. Az egész egy döntéssel kezdődik.
FEJBEN DŐL EL.
És ha már
hosszú ideje ment egy bizonyos irányba az életed, akkor lehet,
hogy picit többet kell rajta tolni, hogy más irányba induljon el.
De tudd, hogy nem
vagy egyedül. Rengeteg segítség, rengeteg okos tanács elérhető
már az interneten, a könyvesboltokban, és igenis érdemes
körülnézni, művelődni, tippeket kapni az irányváltáshoz,
röviden: különböző nézőpontokat gyűjteni.
Persze, van egy
csomó használhatatlan, sőt „többet árt mint használ”
jellegű iránymutatás is. De bízz a saját ítélőképességedben!
Vedd észre, ha valamelyik tanács hülyeségnek tűnik. Nem muszáj
ezek közül mindent megfogadni. De amelyik észszerűnek tűnik és
– bár esetleg ki kell lépned miatta a komfortzónádból –
előre mutat, azt érdemes kipróbálni.
Csak indulj el
valamerre, gyere elő a csigaházadból, kezdj el kommunikálni, és
ha valami nem vált be, akkor keress mást.
Mert ha már éve
óta egyedül vagy, akkor valószínűleg valami olyan belső
akadállyal van dolgod, amit Te magad nem igazán látsz. Talán
hangoztatsz valamilyen „okot”, hogy miért van így, de ez NEM a
valódi ok… Ha ugyanis tényleg jól látnád, hogy mi ez az ok,
akkor tudnál is vele mit kezdeni.
Ezért sokszor jó
dolog olvasni, másokat meghallgatni. Te az árokból nem látod azt,
amit másvalaki felülről viszont lát.
Szóval ne maradj
bent a csigaházadban csak azért, mert kényelmes. Az élet ennél
sokkal többet tartogat! Egy ideális párkapcsolat rengeteg örömöt
tud okozni!
Kihívás és
problémák mindenhol vannak, de egy igazán jó partnerrel ezeket
közösen ki lehet bogozni, és a kapcsolat utána csak még erősebb
lesz. Az igazán hozzád illő partnerrel a kapcsolatotok által
lesztek igazán SZABADOK. Nem igaz, hogy egy kapcsolat rabságot
jelent. Akkor az NEM a megfelelő partner…
Ha ez Neked
irreális, az csak azért van, mert MÉG nem találkoztál az igazán
hozzád illő párral.
Ha elszántad
magad, és szeretnéd Őt megtalálni, abban például tud segíteni
a könyvem, mert ha elolvasod és megcsinálod fejezetekhez tartozó
feladatokat, ezek elvezetnek hozzá, hogy tényleg ŐT találd meg.
De nekem mindegy, hogy kinek a könyvét olvasod el, vagy kinek a
tanfolyamára vagy előadására mész el, csak INDULJ MÁR EL! 🙂
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.