Barion pixel

Nem mindegy, hogy hogyan szeretünk valakit. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan Te szeretsz szeretni, miközben ő másfajta szeretetre vágyik, akkor akaratlanul is önzően bánsz vele.

Ha viszont úgy szereted, ahogyan ő szeretné, hogy szeressék, de közben ez nem az, ahogyan Te szeretsz szeretni, akkor meg csalódott leszel.

Ezért hát, úgy tűnik, meg kell találni az arany középutat a szerelemben is. Ám ehhez elengedhetetlen, hogy egyrészt őszinték legyünk önmagunkhoz, másrészt őszinték legyünk a párunkhoz.

A kapcsolat építésétől kezdve végig, folyamatosan.

Mert ha már eleve nem tudunk ezzel kapcsolatban közös megegyezésre jutni, vagy urambocsá’ esetleg el sem merjük mondani a másiknak, hogy mi hogyan jó nekünk, mire vágyunk igazán, akkor kártyavárat építünk, s az építmény menten összedől, amint a turpisság kiderül. Hiszen akkor jogosan gondolhatja a másik, hogy ha már ezzel kapcsolatban sem voltunk hozzá őszinték, akkor még mennyi minden más dolog lehet, amivel kapcsolatban nem voltunk azok, s ha őszintén belegondolsz, talán nem is trafál vele annyira mellé…

Ha valami nem egészen jó úgy, ahogy kapjuk, akkor ezt már ott, menet közben, vagy röviddel az ominózus esemény után, lenyugodva, és bár őszintén, ám szerető hozzáállásunkat megtartva, de ami a lényeg: meg kell osztanunk a másikkal.

Ennél bármi kevesebb tiszteletlenség a pároddal, s önmagaddal szemben is.

Így elkerülhető az olyan eset, mint azé az idős házaspáré, akik az 50. házassági évfordulójukon együtt reggeliznek, s egy elszólás, véletlen folytán végre bevallják egymásnak, hogy bár a férj mindig a nejének adta a kiflivéget, mivel neki magának az volt a kedvence, a feleség viszont mindig is utálta azt, csupán azért nem szólt semmit, nehogy megbántsa vele a férjét…

Pin It on Pinterest