Barion pixel

Na, szerintem ezért megint kapom majd a savat, de sebaj, vállalom.
Függetlenül attól, hogy most mit gondolsz, az a nagy helyzet, hogy ha Te úgy állsz a dolgokhoz, hogy „Nekem aztán senki ne segítsen!”, akkor azzal konkrétan nullára csökkented egy sikeres párkapcsolat megteremtésének és fenntartásának esélyeit.
Hogy is van ez?
Hát gondolj bele. Szerinted mi másról szól egy párkapcsolat, mint a segítségről?
Bizony, kihangsúlyozom: egy párkapcsolat konkrétan minden ízében a segítségről, egymás kölcsönös támogatásáról szól. Már amennyiben egy sikeres, boldog kapcsolatról beszélünk…

Nyilvánvalóan rengeteg ellenpéldát lehet látni, rengeteg sikertelen, boldogtalan párkapcsolatot, amelyek nem szólnak másról, mint veszekedésről, féltékenységről, és még sorolhatnám.
Az ilyen kapcsolatoknak valóban nincs közük egymás támogatásához. De lásd azt, hogy pont amiatt nem sikeresek, nem boldogok, nem működnek hosszú távon, mert a felek nem tudnak benne egymásnak megfelelően segíteni.

Gondolj bele, egymást boldoggá tenni mi más lenne, mint segítség? Segíted vele a másikat, hogy boldog legyen, nem? Ő pedig segít téged abban, hogy boldog legyél. Ha alapvetően erről szól a párkapcsolatod, akkor boldog, kiegyensúlyozott, egészséges lehetsz, jól mehetnek a dolgaid, és a bajban sem vagy egyedül. Néhány példa erre, amikor az egyik segít a másiknak, hogy vacsora legyen az asztalon, vagy harmónia és rend legyen a lakásban, a másik mondjuk, megszereli az akármit, ha elromlik, felvidítja a párját egy csokor virággal, megnevetteti, vagy bármi ilyesmi.
Ezzel most néhány tipikus példát ragadtam ki, amelyek persze nem minden kapcsolatban pont ilyenek, mert lehet, hogy valahol már nem divat a főzőcskézés, vagy épp nincs rá igény, esetleg nincs rá idő. De ha megnézzük a sikeres kapcsolatokat, akkor azt látjuk, hogy tagjai igenis segítik egymást a mindennapi életben, és abban, hogy a párjuk sikeres nő/férfi legyen.

Ha csak a kapcsolatok egyik legelemibb részét, a szexet nézzük, az mégis mi más lenne, mint segítség? Hmm?

És nem elég, ha Te magad szívesen segítesz, de a fentiekből kifolyólag képesnek is kell lenned ELFOGADNI a segítséget.

Könnyen látható, hogy ahol nincs meg ez az egyensúly, ott előbb-utóbb nem lesz hogyan tovább, csak boldogtalanság, csalódottság, kiábrándulás.
Gondolj csak bele, hova vezet, ha azt tapasztalod, hogy mondjuk, hiába próbálod, de nem tudsz a párodnak örömöt szerezni.
Ilyenkor jön az önhibáztatás és társai, pedig lehet, hogy nem is rajtad múlt a dolog, csupán az volt a gond, hogy a másik fél képtelen volt elfogadni, hogy neki valaki BÁRMIBEN is segítsen.

Ha elég sok ilyen tapasztalatot szerez az ember, akkor aztán jöhetnek a „minden nő k…” illetve „a férfiak mind csak azt akarják” kezdetű gondolatok, amiket ha eleget hangoztatunk, és elégszer értünk velük egyet, akkor kőkemény, bebetonozott meggyőződéseinkké válnak.
Ha már elég sok ilyen meggyőződésed van, akkor pedig mit vársz? Gondolod, hogy sok esélyed van akkor valami csodára, ami majd mégiscsak bebizonyítja Neked, hogy mindarról, amiről a másik nemmel kapcsolatban az évek során kőkeményen megbizonyosodtál, az mégsem igaz?

Mire eljutsz odáig, hogy ilyen kőkemény meggyőződéseid lesznek, addigra már olyan mértékben elzárkóztál attól, hogy bárki bármiben segíthessen neked, hogy ezen a ponton neked gyakorlatilag már befellegzett…

Pedig a megoldás egyszerűbb, mint hinnéd.

Csak vizsgáld meg egy kicsit a saját életedben a következőket (a legjobb, ha ehhez előveszel papírt, tollat, és leírsz mindent, ami csak az eszedbe jut):
– Volt-e olyan alkalom, hogy valaki segíteni akart neked, de elbénázta, és csak még jobban kitolt veled?
– Vagy állítólag segíteni akart – legalábbis ezt mondta –, de valójában durván elárult téged azzal, amit tett.

Oké.

– Most nézd meg, volt-e olyan, amikor Te akartál valakinek valamiben segíteni, de nem úgy jött össze, ahogy szeretted volna, és csak még rosszabb lett minden.
– Történt olyan, hogy segíteni akartál, de a másik fél durván elutasított?

Rendben.

– Most nézd meg, volt-e olyan, amikor valaki segíteni akart, és tényleg sikerült is segítenie neked. (Kihúzott a csávából, vagy tényleg jó irányba küldött, amikor nem találtad az utcát, amit kerestél, vagy akármi, amivel segített.)

Oké.

– Most ezt nézd meg: volt olyan, hogy segíteni akartál, és ez tényleg jól is sikerült, a másik pedig nagyon hálás volt ezért?

Jól van.

Gratulálok, ha idáig eljutottál.

Sok sikert kívánok egy olyan pár megtalálásához, akivel kölcsönösen tudjátok segíteni egymást!

Ha pedig némi további segítséget is elfogadsz ebben a témában, akkor ajánlom Neked a Hogyan találd meg az IGAZIT című könyvemet:

TÁRS BOLDOGSÁG SZERELEM

Pin It on Pinterest