Barion pixel

A társkeresés néha nehéz, hosszadalmas, sőt akár bosszantó folyamat is lehet. A társkeresés együtt járhat egy csomó csalódással, kudarcba fulladt reménytelenséggel, felesleges körök lefutásával, kiábrándító, kínos találkozásokkal.

Ha az egyik tetszik a másiknak, akkor a másik nem tetszik az egyiknek, és így tovább.

Az egész társkeresés néha olyan, mint a lutri.

A férfiak a nőket szidják a társkeresés során, mivel azok sokszor „túlságosan el vannak szállva maguktól”, a nők pedig azon vannak kiakadva, ha egy hasonló korú férfi számára gyakran már „túlkorosnak” számítanak, vagy amikor mondjuk nem kifejezetten szupermodelles az alkatuk, és már rájuk is fogják, hogy kövérek.

A férfiak hihetetlenül keserűvé tudnak válni a társkereséssel kapcsolatban amiatt, hogy a legtöbb nő válaszra sem méltatja őket, a nők pedig kiborulnak tőle, amikor lekurvázzák őket csak azért, mert valakivel nem akarnak szóba állni a társkeresőn, nemet mondani meg sokszor egyszerűen képtelenek.

Az online társkeresőket sokan azért nem szeretik, mert személytelenek, és mert sokan úgy érzik, az egész internetes társkeresés alapvetően természetellenes, mesterséges és erőltetett dolog.

A társkeresők felületein a profilképek és leírások pedig sokszor teljesen más képet alakítanak ki bennünk valakiről, mint amilyen az illető az életben, így aztán az élő találkozás sem mindig kellemes meglepetés.

Ha pedig végre mindkét fél szimpatikusnak találja egymást annyira, hogy párkapcsolatba kezdjenek, olyankor sincsen az égvilágon semmi garancia rá, hogy a párkapcsolatról nem fog néhány hónap vagy akár néhány röpke év után kiderülni, hogy a két fél mégsem illett össze annyira… És persze ezzel megint évek mentek el, hiába…

Igen, ezek mind valós buktatók.

Azt viszont már kevesen gondolnák, hogy szinte az összes ilyen társkeresési nehézség hátterében teljesen más, alapvető hiányosságok vagy akadályok állnak, amelyeket még a társkeresést megelőzően a helyükre kellene tenniük, máskülönben az egész dolog halálra van ítélve.

Ehelyett az emberek nagy része anélkül vág bele a társkeresésbe, hogy rájönne ezeknek a hiányosságoknak és akadályoknak a mibenlétére, és helyrehozná őket, azután meg csodálkoznak, hogy mindenféle nehézségbe futnak bele a társkeresés során, eközben pedig magát a társkeresést hibáztatják a nehézségeik miatt. Így aztán sajnos sokan fel is adják azt az álmukat, hogy igazán boldog párkapcsolatuk legyen, sőt néha már azt is, hogy egyáltalán bármilyen párkapcsolatuk legyen…

Pedig valójában ezek a háttérben meghúzódó, nem annyira nyilvánvaló dolgok a valódi okai annak, hogy miért nem megy jól valakinek az istennek sem a társkeresés, és miért nem hoz (tartós) eredményt.

Ha viszont ezeket az alapvető dolgokat még a társkeresés előtt a helyükre teszik, akkor a fent felsorolt társkeresési nehézségek már egyáltalán nem is jelennek meg.

Mert ilyenkor a társkeresés nehézségeinek a VALÓDI FORRÁSÁT kezeltük, így a probléma megszűnik létezni.

Sok könyv, tanfolyam és előadás elérhető ebben a témában, ám legtöbbször ezek csak arról beszélnek, hogy például hogyan kell viselkedni egy társkeresőn vagy egy randin, és így ezek maximum csak a fent említett tüneteket veszik célba, és csupán ideiglenesen kezelik ezeket, de mivel a probléma valódi oka máshol keresendő, így a társkeresési probléma nem fog ténylegesen helyrejönni, és vissza fog térni.

És ez idővel egyre rosszabb és rosszabb lesz.

Az embernek egyre inkább elmegy a kedve az egész társkereséstől.

Egyre kevésbé tud hozzá jó képet vágni.

A végére már minden nő kurva, és minden férfi disznó.

Vagy a végén már mindegy, hogy ki jön, csak jöjjön már valaki, és akkor vagy annak is hamar vége lesz, vagy kínunkban vele maradunk, és bár boldogtalanok vagyunk, de legalább vigasztal a tudat, hogy talán nem kell magányosan meghalnunk…

Párkapcsolatban, mégis magányosan?

Vagy éppen: inkább örökre egyedül, mint egy boldogtalan kapcsolatban?

Ismerős ezek közül valamelyik?

És vajon tényleg csak ez a két szerencsétlen opció létezik?

Hogyan lehet ennél hatékonyabb a társkeresés és hogyan érhetjük el, hogy tényleg jó legyen az eredménye? És ha még találunk is valakit, akkor egyáltalán honnan tudhatjuk, hogy jól választottunk-e?

Na, pontosan ezekről írtam a Hogyan találd meg az IGAZIT című könyvben.

Akik elolvassák és elvégzik sorban a benne lévő feladatokat, azok pontosan ennek a megoldásához kapnak egy gyakorlatias, alkalmazható módszert.

Nem mondom, hogy ez feltétlenül egy könnyű folyamat. Semmi sem az, ami eléggé értékes az életben, hiszen mindenért kell valamennyi áldozatot is hozni.

De azt is tudom, hogy ha őszintén megvan benned az elhatározás, hogy most már aztán tényleg boldog legyél, akkor meg tudod csinálni, képes vagy rá. Csak egy eszközre van hozzá szükséged, ami a megfelelő irányba terel, elgondolkodtat, és aminek a hatására változni, változtatni fogsz.

Ez a könyv pontosan ezt adja neked.

Fontos figyelmeztetés:

Ha Te inkább még buliznál, szabadon csajoznál-pasiznál, vagy jobban szeretsz egyedül lenni, akkor a világért se vedd a könyvet a kezedbe, mert megéget.

Én szóltam.

Na, jössz?

Pin It on Pinterest

Van számodra egy ajándékom:

Egy PÁRTALÁLÁSI TESZT, amely megmutatja,
hogy jelenlegi hozzáállásoddal mennyi esélyed van arra,
hogy megtalálhasd a számodra valóban IDEÁLIS társat.

Cserébe mindössze annyit kérek tőled,
hogy iratkozz fel a hírlevelemre!

A spamektől én is hidegrázást kapok, így megígérem,
hogy nem foglak elárasztani felesleges levelekkel minden héten,
és bármikor leiratkozhatsz, ha szeretnél.

(Adatvédelmi tájékoztató)

You have successfully subscribed to the newsletter

There was an error while trying to send your request. Please try again.